2013. december 5., csütörtök

96. rész: Megy a halál!

Sziasztok! Ez a rész nem hemzseg veszekedésektől, családi tragédiáktól, vagy pedig öltözői verekedésektől. Ez egy könnyed kis fejezet, igazából ez egy olyan előkészítő jellegű, innentől kezdve szám szerint öt darab rész van hátra, ezzel együtt. Most már csak olyanok jönnek, amik hemzsegnek a történésektől.
Aztán: mindenkinek boldog Mikulást! Faljatok fel sok csokit, én biztos fogok... A címtől pedig nem kell megijedni, ez csak Olivér furcsa humora. *Bia*

Emma szemszöge:

Ha a nyárról van szó, akkor nálam a "hiszem, ha látom" elv érvényes. Már két hónappal az iskola vége előtt mindenki teljesen átszellemülten hiszi, hogy mindjárt nyár. Csakhogy addig még legalább tíz témazárón át kell esni, nyolc tárgyból kétes a jegyed, és hét tanár le fog feletetni, csupán szívatás céljából. Egy hónappal a szünet előtt az alsóbb évesek kezelhetetlen állapotba kerülnek, és megállás nélkül visítoznak a folyosón. Aztán eljön az a bizonyos két hét, amiből már csak egy hét az igazi, megkezdődik a június, hivatalosan is nyár van, nem kell pulcsit hordani és némelyik tanár elnézőbbé válik. Egy osztálykirándulás, végül pedig az utolsó hét. És ha szerencsésen túléled az utolsó hetet, amikor kiosztanak minden dogát, eldöntik a jegyeidet, és a legkegyetlenebb tanárok még íratnak egy témazárót, akkor elérkezel az utolsó nap reggeléhez. Akkor pedig már én is elhiszem, hogy mindjárt nyár.
Szétvetett a boldogság, mikor anyu reggel felkeltett. Kikészítettem a fekete-fehér cuccomat, de még normális ruhákba öltöztem. Az utolsó napon lemegy pár osztályfőnöki, utána haza lehet menni, és csak kettőkor kell újra megjelenni, ünneplőben. Az udvaron szokott lenni az évzáró, a hatvan gyerek feltódul a lépcsőkre, és onnan figyeli az igazgató unalmas beszédét, majd a többi baromságot. Tizenegyedikesek lévén nekünk is segédkeznünk kéne a pakolásban, kihordni a hangszórókat meg hasonlók, de mivel nekünk van a legjobb osztályfőnökünk, ő már év elején elintézte, hogy a mi feladatunk legyen az évnyitó, a béseké meg az évzáró. Ezt eleinte nem értettük, de Péter bá elmagyarázta, hogy az évnyitó az évnyitó, mindenképpen ott kell lenni, viszont az évzáró után mindenki szeretne minél előbb lelépni, ennek ellenére az évfolyamtársainknak idén egy hangyányit tovább kellett maradniuk...
Amilyen édesek az ilyen utolsó napok, számomra olyan keserű is volt. Nem tudtam elképzelni, hogy Alex csak úgy feladta. És ez fájt a legjobban. Nem az amit mondott, vagy amit csinált. Hanem ez, hogy nem tett lépések a kapcsolatunk érdekében. És ha ez lehetséges, akkor valami még rosszabbul érintett. Mégpedig az a tény, hogy én sem tettem semmit. Feladtam. Nagyon.
Minden esetre elkészültem és elsétáltam a suliig, ahol természetesen egy bezsongott gyerekáradat várt. Az iskolában a minden tekintélytől mentes Nagy Ervin, az igazgatóhelyettes próbált fegyelmezni, mivel Kelety az ilyen napokon nagyon el van foglalva az irodájában. Nem igazán sikerült neki, a nagy hangzavarban még a saját gondolatait sem hallotta, a kis tizenöt éves kilencedikesek ugyanis nemes egyszerűséggel üvöltöttek a folyosón. Ezt nem igazán értettem, de biztosan nyomós okuk volt rá.
A büféhez pillantottam, ahol a tizedikesek nagy része bandázott, számukra a következő év már maga a mennyország, kiléphetnek az 'alsóbb éves' címke alól, és menő tizenegyedikesek lehetnek. A gond csak az, hogy bármennyire is nyominak bizonyult előző nap az osztályunk, ettől eltekintve még mindig a legmenőbb. Talán Patriknak volt igaza, mikor a táborban azt mondta: a nyomi az új menő! Érdekes...
A termünkben tomboló káosz az utolsó napon megduplázódik, szó szerint, ugyanis Patrik egyszerre két telefonon játszott, ha jól láttam akkor maga ellen (az értelem...), Peti kétszer annyit trollkodott, Flóra szinte levegőt se vett, Emily valamilyen okból megpróbált két könyvet olvasni egyszerre, Brigi és Márk furcsán viselkedtek, ugyanis beszélgettek. Nem röhögtek, nem smároltak, nem cikiztek, hanem kommunikáltak. Mi történt a világgal? Jenny írt valamit, Olivér a székén hintázott, miközben a combján dobolt, Alex viszont nem volt a teremben. Arra gondoltam, hogy talán később indult, vagy valami halaszthatatlan dolga akadt a suli területén. Az óra kezdete előtt esett csak be, vetett egy határozott pillantást Patrikra, akinek ezzel jelzett is valamit, de azt csak ők ketten tudták, meg valószínűleg Peti is, mivel izgatottnak tűnt emiatt.
Meghallottuk a csengőt, Péter bá már bent is volt a teremben, szeretett volna azonnal kezdeni, viszont nekünk kellett egy kis idő, hogy lenyugodjunk.
- Gyerekek, sietnünk kell! - sürgetett minket. - Csak az első órában tudok itt lenni veletek, rengeteg dolgom van még az évzáróval.
- Ember, akkor ki lesz velünk? - ráncolta a homlokát Peti kétségbeesetten, előre félve a választól. Meg kell hagyni, volt miért.
- Fodor tanárnőt éri a megtiszteltetés - felelte az ofő.
Egy egybefüggő, határozott, és szenvedő nyögés volt az osztály reakciója.
- Három óra Fodorral? - nyüszítettem elkeseredve, szerettem volna ezt az utolsó bár órát békésen eltölteni, nem pedig vele!
- Mehettek pakolászni is az udvarra - ajánlotta fel Péter bá cselesen, mire mindjárt meggondoltunk magunkat. Ennek hangot is adtunk, a magunk stílusában?
- Megy a halál! - tiltakozott azonnal Olivér.
- Akkor viszont ne nyavalyogjatok! - utasított minket. A tanárokból stresszt szokott kiváltani az utolsó nap, mivel idegesek a sok előkészület miatt, meg, hogy minden simán menjen, szóval ilyenkor az osztályfőnökünkből is kijön a kemény tanár. - Szeretnék pár szót ejteni a javulásokról - kezdte. Szóval elmondta, hogy a félév és a tavalyi év óta kik rontottak, és kik javítottak. Ez elég unalmas és monoton volt, néhányan már nem tudnak hova javítani (Alex, Emily), a lázadó fiúk nagy része pedig általában ugyanolyan stabil kettes-hármas, mint minden évben. Én személy szerint javítottam, ez főképp Alexnek köszönhető, szóval örültem magamnak.
Mire észbe kaptunk, Péter bá már minden fontos információt elregélt a következő évünkről, kicsöngettek, és következhetett három őrülten unalmas óra. Meg sem mertünk nyikkanni Fodor társaságában (ilyenkor háromszor olyan feszült, ideges és szigorú, mint általában), egyedül Emily vette a bátorságot, hogy faggassa a témazárókról, azonban a tanárnő nem árult el neki semmit. Patrik a pad alá, takarásba helyezte a telefonját és úgy játszott tovább, Peti megpróbált feltűnés mentesen levelezni Alexszel, ami egy halálra ítélt ügy volt, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy Alex az első, míg Peti az utolsó sorban ült. Ehhez még hozzájön Fodor tökéletes sasszeme, a tény, hogy utálja Petit, és Alex bénázása a papírfecnivel, így a siker garantált. Mármint Fodornak, nem a fiúknak. Végül azonban nem olvasta fel a kis papírdarabra íródott üzeneteket - a két srác már majdnem térden csúszott könyörgés közben -, hanem csak bevágta a kukába. Brigi körmöt festett, a saját készítésű löttyével, amit direkt sulisra fejlesztett, tehát nincsen szaga, pillanatok alatt megszárad, és az aljában mágnes van, ilyenkor Brigi a padja alsó felére is helyez egy apró mágnest, így nem ömlik ki. Ha lányos dolgokról van szó, vág az esze, mint a borotva. Jenny annyira unatkozott, hogy elcsente Emily könyvét és azt olvasgatta, miközben a lány Viber-en üzengetett a mellette ülő Olivérrel (Patrik segített nekik az iskola wifi feltörésében), így nem kellett a papír sercegése miatt aggódniuk. Flóra elmélyült arccal gondolkozott valamin, Márk zenét hallgatott, én pedig firkálgattam egy földön talált füzetbe. Így telt el az a három óra, igazság szerint a szünetek sem voltak eltérőek, de mikor kicsöngettek a negyedik óráról, szinte kirobbantunk az iskolából. Mindenki ment a maga útján hazafelé, még egy kicsit lazítani az egyhangú évzáró előtt.
A szüleim nem voltak otthon, így hát ettem, festegettem, utána pedig telefonon beszéltem Flórával. Megjegyezte, hogy mennyire kezd a beszédstílusom hasonlítani Alexéhez (ő eddig is úgy gondolta, hogy ebben hasonlítunk, de szerinte végérvényesen is 'Alexesedtem'). Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem volna, ha kicsit több időnk van az utolsó óra vége meg az évzáró eleje között, mivel akkor bepótoltam volna a szombati lemaradásomat, és megnéztem volna a Büszkeség és balítéletet. Viszont ahhoz idő szűkében voltam, ezért inkább a többször csekkoltam a kinézetem a tükörben. Fekete szoknya, és egy sima fehér felső. Kilencedikben kaptunk valami egyenruhát az ilyen alkalmakra, de már akkor megtanultuk, hogy azt senki nem hordja, és szerencsére a tanárok elnézik.
Elkészültem és elindultam a suliba.

14 megjegyzés:

  1. Fura a tomboló nyárról olvasni, miközben kint mínusz van.....Azért boldog mikulást kívánok....És jön a visszaszámlálás.....Még négy nap!
    Remélem izgi lesz (biztos vagyok benne)!!!
    PuszikaXD
    Ja, és lehet hogy első vagyok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos igen, már nagyon benne vagyunk a télben, így december elején. Kabát, sapka, sál... szeretem a telet de ez a hideg nem a legjobb.
      Neked is! :)
      Puszillak, és első vagy!

      Törlés
  2. ki az a fodor? :( am meg ömma nem unja már a büszkeség és balítéletet..?
    loooooolaaaaatheeeeeeuuuuuniiiiicoooorn

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Matektanár :D Megunni? Szerintem az lehetetlen... lédi ketrin dö börg!!

      Törlés
  3. Hú,de régen komiztam! Boldog Mikut mindenkinek! Én korbácsot kaptam :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rossz kislány voltál ebben az évben? Hjaj...

      Törlés
  4. Boldogat mindenkinek :3

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Bocsi hogy nem írtam, de az utóbbi másfél hétben egy perc időm sem volt, de most itt vagyok és bepótolom a lemaradásomat. :D
    88. rész: Alex nagyon könnyen megsértődik és ahelyett hogy megjavítaná a kapcsolatát Emmával még rá tesz egy lapáttal. :( Szerintem megérdemelt egy kis izgalmat a föci jegye miatt. :P És hogy te mindig a legérdekesebb résznél hagyod abba, csak kínzol minket :D, de nem baj mert így annál jobban várom a következőt.
    89.rész: Nekem is pont most kellett megtanulni a Reményhezt (már másodjára, mert három éve is kellet), és tényleg nagyon szép vers. :) Dóri milyen felnőttesen viselkedik, tényleg olyan mintha ő lenne az idősebb és nem Alex. :D Jól kiosztotta, de beszélhetne Emmával is.
    90.rész: Te jó ég, már a 90.résznél tartasz!!! Gratulálok! :) Elképzeltem Alex milyen fejet vághatott amikor meghallotta hogy Emma melyik verset mondja. :D Azért Emma is tehetne valamit a kettejük kapcsolata érdekében, mert még mindig nagyon szereti Alexet. <3 Viszont az ötöst megérdemelte. :)
    91.rész: Azért szerintem nem olyan furcsa hogy Emma Alex nélkül is meg tud tanulni egy verset. Alex szerintem a legjobb embert találta meg ahhoz hogy tanácsot kérjen. Emily kerek perec megmondja, hogy mit csináljon és Alexnek egy ilyen barátra van szüksége, aki tökéletesen gondolkodik, és mindent megtesz azért hogy neki jó legyen. Megértem hogy Alex ideges lett, de ezzel hogy összeverte Márkot (némi segítséggel) csak lejjebb süllyed. Mondjuk Márk szintjétől még így is nagyon távol van. És azért mert Emmáék egymás mellett ültek az pedig végképp nem jelent semmit sem. :)
    92.rész: Emmának nem igazán sikerült féltékennyé tennie Alexet inkább csak még inkább rájött, hogy köztük már vége. :( Viszont kedves volt tőle, hogy csinált egy rajzot csak azért, hogy Alex megkapja az ötöst és kitűnő legyen. Amúgy nem igazán értem őket, mert még mind a ketten szeretik a másikat és tök sok dolgot tesznek meg a másiknak, de nem vállalják fel. Fura egy logika, de ez van. :)
    93.rész: Alex anyujának milyen jó megérzései vannak. :D Te jó ég, ALEX csinálta a puskát, én is azt hittem, hogy Emily volt az. :D De jó végre elhatározta hogy visszaszerzi Emmát és nagyon jó ötlet a koncertjegy. :D És mostmár Petiék is megismerték az anyukáját. Uhh és Dóri is nagyon cuki volt, amikor azt mondta hogyha Emma itt lenne akkor ő tuti felemelné. :)
    94.rész: Emma még semmit sem tud Alex tervéről. :D Nagyon sajnálom Flórát, biztos nem lehet könnyű neki. Alex meg pont megúszta, pedig szerintem már igazán elmondhatná a többieknek, hogy mi a helyzet a szüleivel. Peti is nagyon kedves volt és én is nagyon drukkolok nekik. <3
    95.rész: Emmáék jól megviccelték Oliveréket. :D Márk pedig rendesen éghetett előttük, de megérdemelte. Nem is értem hogy, hogy lehetett annyira biztos benne, hogy majd mellé többen állnak. :D És jön az utolsó nap!!! :)
    96.rész: Nagyon jó nekik, hogy vége a sulinak. :) Emma sajnálhatja is, hogy semmit sem tett a kettőjük kapcsolatáért, de abban nincs igaza, hogy Alex sem tesz érte semmit. Jó mondjuk ő még nem tud Alex tervéről és én sem tudom az egész tervet, de már nagyon várom. Remélem megint összejönnek.

    Továbbra is IMÁDOM ahogy írsz, le se lehet írni, hogy mennyire. Már csak 5 rész lesz??? :( :( Emiatt egy kicsit szomorú vagyok, de megértem hogy ennél tovább nincs értelme nyújtani a történetet. :)
    Remélem majd egyszer kiadsz minimum egy könyvet, de a legjobb az lenne ha minél többet írnál. Nagyon nagy tehetséged van az íráshoz, és ha nem is lesz könyved blogokat feltétlenül írj!!! :D <3
    Sok sikert kívánok neked a felvételihez, tudom hogy még van kb. egy hónapod, de nem baj. Én két éve felvételiztem, és amúgy szerintem csak az a lényeg, hogy ne izguld túl és akkor tuti jól sikerül. Meg persze vigyél magaddal rengeteg csokit és szőlőcukrot. :D
    Bocsi kicsit nagyon nagyon hosszúra sikeredet ez a komi, de mindenképpen beakartam pótolni azt amivel lemaradtam. Remélem nem unod szét magad amíg a végére érsz. :) Na mindegy a légyeg, hogy NAGYON NAGYON NAGYON IMÁDOM a blogodat. <3 :D
    Puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Domi! Ilyen hosszú komit még életemben nem kaptam, ezért most átnyújtok neked egy virtuális díjat... papapapapapam! Gratulálok!
      Egyszerűen nem tudok mit mondani, nem tudom hogyan fogok legalább fele ekkora választ kanyarítani neked.
      88. Megszokhattátok tőlem, hogy állandóan a legjobb helyen hagyom abba, így szeretném az érdeklődést fenntartani.
      89. A Reményhezt nekünk nem kellett megtanulni - sajnos -, pedig gyönyörű, imádom! <3 :D Dóri hasonlít a bátyjához, érettebb a korosztályánál.
      90. Egyikük sem érzi úgy, hogy lenne értelme küzdeni, pedig mindkettőjük szereti a másikat még mindig. Ez bonyolult... :(. Azért meglátjuk, hogy hogyan alakulnak továbbra is a részek. Lesz még izgalom.
      91. Emily az egyik kedvenc karakterem, mások problémáját fél perc alatt megoldja, Olivérrel mégis mennyit bénázott :). Az emberi agy általában mindent tovább gondol, szegény Alex pedig már ebből az egymás mellett ülésből is kinézte, hogy több van/volt/lesz mögötte... ki tudja? Így eldurrant az agya és úgy érezte nem bírja tovább, a helyzet kihozta belőle az állatot.
      92. Titokban mindketten felvállalják a szeretetüket, csak azt hiszik nem lenne jó a fogadtatás, ha ezt be is vallanák. Tipikus kamaszhiba... :(
      93. Nagyon örülök, hogy ez a rész ennyire elnyerte a tetszésed, Petiéknek már itt volt az ideje, hogy megismerjék Krisztinát, Dóri meg csak hozta a formáját, ahogy az kell.
      94. Az osztályban sajnos sokaknak nem könnyű, bár szerintem senkinek sem az. Szeretni kell az életet, ennyi a lényeg :D.
      95. Márk azt hitte, hogy ha felajánlja bárkinek a menőség lehetőségét, akkor sokan élnek majd vele. Peti fejéből meg kipattant ez a frenetikus ötlet, és sikerült mindenkit ledöbbenteniük.
      96. Sajnos nekünk meg szinte csak most kezdődött, de mire kettőt pislogunk már nekünk is vége lesz. Gyorsan megy az idő, az egyszer biztos. Kiderül! <3

      Nagyon köszönök neked mindent, hogy volt kedved ilyen hosszú írást ide biggyeszteni neked, ez nagyon jó érzés és ösztönzőleg hat. <3! Köszönöm szépen a kedves szavaidat, aranyos vagy! Blogírást nem hagyom abba, mindenképpen lesz még, ebben a tanévben legalább egy! A felvételinél majd igyekezni fogok, köszönöm szépen!
      Nem is húzom tovább a szót - de örülök, hogy te ezt tetted -, KÖSZÖNÖM NEKED! <3

      Törlés
  6. Nagyon szépen köszönöm a virtuális díjat. :D
    És én KÖSZÖNÖM NEKED, hogy megírod/megírtad ezt a BLOGOT, persze csupa nagy betűvel. :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szívesen, örömmel adtam!
      Azt is nagyon szívesen, és nagyon köszönöm! <33 KÖSZI ÉS SZIVI!

      Törlés
  7. Már nagyon várom ezt az utolsó pár részt :)
    Meg persze az évzárót
    STBesty

    VálaszTörlés