2013. december 5., csütörtök

95. rész: Többen vagyunk!

Sziasztok! Itt is lenne a következő fejezet, ami lezár valamit. A korrepetálásoknak már vége szakadt, most valami más is úgymond 'lezáródik'. Az pedig a hierarchia, vagyis inkább Márk uralma az osztály felett. *Bia*

Alex szemszöge:

Nyelvtanóra kezdete előtt azt éreztem, hogy ez az egész egy vicc. Viccnek gondoltam az Emmával való veszekedésemet. Mert miről is ment vita? Miért voltunk rosszban? Nem emlékeztem. Persze, volt az a dolog Márkkal, meg mindenféle szitkok, de ez elég ok lenne arra, hogy egy számomra ilyen fontos kapcsolat megszakadjon? És miért nem voltunk képesek egyszerűen leülni, és megbeszélni a dolgokat kettőnk között? Pontosan úgy viselkedtünk, mint két kamasz. Nem úgy, mint két érett felnőtt, akik megtárgyalják és megoldják a problémákat, hanem pontosan azt tettük, ami a korunktól elvárható volt.
- A holnapi nap hivatalosan is az utolsó, ezért valamiféle beszélgetést terveztem mára. Milyennek találtátok a tizenegyedik évet? - érdeklődött vigyorogva Potássy.
Csakhogy egy nagy átverés volt ez a beszélgetés, első órában még működött, néhányan válaszolgattak a kérdésekre, páran csak benyögték, hogy szörnyű, és meg is feledkeztünk arról, hogy nehéz órák állnak még előttünk.
De aztán a második órában ki kellett töltenünk egy feladatlapot, amire nem kaptunk jegyet, viszont a tanárnő átböngészi a válaszokat, és nála az ilyesmik erősen befolyásolják a következő tanév osztályzását...
Aztán következhetett egy fizika, amin igazából elvoltunk, Veres megpróbált kiabálni velünk, hogy az utolsó órán figyeljünk oda rá, de mivel a dolognak nem volt tétje, nehéz volt minket rábírni a jó magatartásra. Emily Olivérrel beszélgetett, Márk - aki mára kiheverte az előző napi ütéseket - zenét hallgatott, Patrik Petinek mutogatott valami új játékot a telefonján, Jenny és Brigi vihogtak valamin, Emma firkálgatott a füzetébe, én pedig Flórát vigasztaltam, aki még mindig padlón volt, bár ezt erősen próbálta titkolni.
Keresztes nem akart beletörődni, hogy egy teljesen nyáron át nem lesz képes szívatni, ezért megpróbált mindenki előtt leégetni a csípős megjegyzéseivel, de szerencsére nem sikerült neki. Márk és Brigi persze röhögtek, de mikor feltűnt nekik, hogy éppen ők ketten találják a helyzetet viccesnek, egy vállrándítással egybekötött megnémulásba kezdtek.
Kémián Foszló sem kímélt minket, igyekezett minden alkalmat megragadni, hogy olyasvalakit kérdezhessen, akinek fogalma sincs az atomokról, nemhogy a szerkezetükről. Egyest ugyan nem tudott beírni, de igyekezett fenyegető pillantásokat vetni mindenkire, jelezvén, hogy jövőre még nem szabadulunk tőle.
Aztán eljött az angol, ami egy előre nem látott vitát szított. Már nem is tudom hogyan, de a Ms. Cawley-val való beszélgetés átalakult nyomi kontra menő balhévá, amiben az egész osztály részt vett. A nyomik sérelmezték Márk folytonos beszólásait, mivel minden alkalmat megragadott, hogy főként Emmát, Emilyt és Olivért kikészítse. Márk védte magát, mégpedig azzal, hogy Olivér is pontosan így viselkedett még nem olyan régen, nincs joga most Márkot emiatt elítélni.
- Márk, ideje leállnod! Többen vagyunk! - mutatott körbe a teremben Olivér, igyekezett leállítani a régi haverját.
- Többen? Arra várhatsz! Ezennel felhatalmazok mindenkit, akit szeretne menő lenni, hogy lépjen a teremnek ebbe a sarkába! - helyezkedett el a terem végében Márk, miután feltápászkodott. - A többiek nyugodtan álljanak oda, a tábla elé!
Nem azért csináltuk, mert engedelmeskedni akartunk neki, hanem mert meg akartuk mutatni, hogy igenis többen vagyunk, és innentől kezdve nem lehet elnyomni a kevésbé menőket. Az érdekes az volt az egészben, hogy az óra még tartott, és annak ellenére, hogy a tanárnő nem értett semmit, mégis érdeklődve figyelte az eseményeket.
Szóval Márk megállt a terem végében, Olivér pedig a tábla előtt. Emily gondolkodás nélkül felpattant, vetett egy gyilkos pillantást Márkra, majd határozottan a barátja mellé lépett, aki a dolog hangsúlyozása érdekében át is karolta a lányt. Flóra a barátnőjéhez hasonló határozottsággal tolta hátra a székét, és kecses léptekkel megtorpant Olivér másik oldalán. Márk még mindig magabiztos mosollyal álldogált egyedül, biztos volt a sikerben, és ehhez hozzásegített, hogy Brigi felállt, és testvérét magával rántva csatlakozott a menők táborához. 3:3. A szemem megakadt Brigi kezén, amivel erősen szorongatta Jenny karját, belevájta hosszú műkörmeit, nehogy szabadulni tudjon. Elbambulhattam, mivel Flóra egy, a kelleténél hangosabb pisszenéssel jelezte, hogy mozduljak már meg. Magamról meg is feledkeztem, sokkal jobban lekötött Patrik, Peti és Emma bizonytalan arckifejezése. Szóval felálltam és elfoglaltam a kiérdemelt helyemet a nyomik között. Szánalmas, nem igaz? Ez az egész 'odaállósdni'. Aztán Flórával megpróbáltuk telepatikusan elmagyarázni Petinek, hogy ha Márkhoz áll, megesszük ebédre. Viszont ő ennek ellenére a srác oldalára tántorgott. És mire észbe kaptam, Patrik is mellettük kockult. De ez még nem volt semmi. Mikor Emma kitolta a székét és megindult a volt barátja felé, egy egész világ összetört bennem. Biztos voltam benne, hogy soha többé nem alkotunk majd egy párt. Szétzuhant minden, amiben addig hittem, pedig nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi ekkora érzelmeket ki tud váltani belőlem. 6:4. De aztán a következő pillanatban megtörtént a csoda. Patrik felnézett a telefonjából és elmosolyodott, Peti már majdnem nevetett, Emma azonban nem bírta visszatartani, kitört belőle a kacagás. Olivérrel furcsán néztünk össze, Márk kezdett idegessé válni, miközben Patrik és Peti is szakadt a röhögéstől.
- Azok a fejek! - visította Emma.
Még mindig vigyorogva, Patrik, Peti és Emma eltökélten átbaktattak a mi oldalunkra, mialatt elmagyarázták, hogy csak látni akarták a reakciónkat. Mi ezt annyira nem találtuk viccesnek, de azért örültünk a végső döntésüknek.
- Hét-három - nézett végig a csapatán Olivér. - Erre mit lépsz, tesó?
- Nyolc-kettő - köhintett Jenny, mire mindenki kérdőn pillantott rá. Lerázta a kezéről Brigi szorítását, és habozó léptekkel közelebb lépett a nyomikhoz. - Bocs hugi, de elegem van belőled! - tárta szét a karját. Olivér egy önelégült vigyorral nyugtázta a fölényt, Brigi a haját tépte, Márk pedig sokkot kapott.
Kicsöngettek, Ms. Cawley összezavarodottan hagyta el a termet, mi többiek pedig diadalittasan (már aki).
Délután anyu rosszul volt, ezért nem mentem be hozzá, és mivel tanulni se kellett, Dórival tévéztem. Engem nem igazán kötött le a Sok sikert, Charlie!, de azért elnézegettem.
Este egy kevés olvasás után nem bírtam ki, el kellett újságolnom anyunak a napomat.
- Szia - köszöntem neki.
- Szervusz! Milyen napod volt? - tudakolta kissé kedvetlenül, úgy tűnt már élni sincs energiája, nemhogy beszélni vagy mozogni.
- Nyolc-kettőre vertük a menőket - vigyorodtam el boldogan, mintha legalábbis valami olimpiát nyertünk volna meg. Majdnem.
- Ezt most nem értem - rázta a fejét zavarodottan, szóval részletesen elmagyaráztam neki a helyzetet, meg a végkimenetelt.
- De ez még nem jelenti azt, hogy a hierarchia megszűnik létezni a 11/a-ban. Viszont talán Márk egy kicsit visszavesz. De még az is lehet, hogy az erősítés érdekében újra összejön Brigivel. Nem tudom... - morfondíroztam elmerengve.
- A hierarchia olyan, mint a rák. Nem számít meddig küzdesz vele, a végén úgyis megöl - legyintett depressziós hangulatban, mire legörbült a szám széle.
- Anyu! Volt már aki kigyógyult a rákból - emlékeztettem erre a nem elhanyagolandó tényre.
- Alex. Kérlek! Csak egyszer ne okoskodj - sóhajtott fel fájdalmasan, mire a szánalom kiült az arcomra és egy pillanatig nehezteltem apura.
- Visszafogom magam - ígértem meg.
- Holnap vége a sulinak? - kérdezte, azt színlelve, hogy egy kicsit is érdekli mi van velem.
- Nagyon úgy fest - bólogattam. - Ma már mindenki teljesen be volt sózva, a kilencedikesek alig bírtak magukkal, a tizedikesek visongtak, mi meg lázadtunk órákon.
- Fáradt vagyok, Alex. Jó éjt, aludj jól! - köszönt el tőlem, én pedig értettem a célzást és kiballagtam a szobájából.

12 megjegyzés:

  1. Wow Màrk és Brigi megkapta x3 Jaj Alex es Emma mikor bel már ki es mikor adja oda neki a jegyeket ? :p

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így jár, aki menő, és csak magával törődik. Nem tudom, nekem fogalmam sincs... őket kérdezd! :DD
      Puszillak!

      Törlés
  2. Békül akart lenni csak ez a nyomi nem irta ki sorr :$

    VálaszTörlés
  3. hát ez kicsit fura volt ez a harc
    loooooolaaaaaatheeeeeeuuuuniiiicooorn

    VálaszTörlés
  4. Ugyan, semmi gond. Értettem :)

    VálaszTörlés
  5. Oly régóta nem írtam, de most ismét írok neked.
    Izgalmasak a részek és várom a következőket. :)
    Ez a menő nem menő dolog meg kicsit furcsa volt, de a végén minden jó lett.
    Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz azon a bizonyos utolsó napon.
    Azon, hogy Peti és Patrik a menőkhöz sétáltak nagyon meglepődtem. Az agyam ezt kiabálta: ,,Mi? Komolyan? Gondoljatok már bele miket csinált Márk és miket Alex!!". Viszont mikor Emma is oda vette az irányt ez jött: ,,Tényleg? Odamész? Inkább Márk mint Alex..." (A többit inkább kihagyom)
    Remélem Alex anyukája az elkövetkezendő részekben boldogabb lesz. :)
    Ja és miért lenne rossz a ,,nyomiság", mikor már inkább ők a menők és nem a ,,menők". Na jó ez most fura volt, de azért remélem érted.
    Dóri nagyon aranyos, de rég volt vele párbeszéd. Remélem lesz még a történetben. Mondjuk egy Dóri-Emma párbeszéd, :D vagy egy Dóri-Alex...
    Margó is nagyon rendes, de mostanában beszédileg ő is eltűnt.
    Nem tudom mennyire lett összeszedett ez a kis komment, de remélem, hogy azért olvasható. :)
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, ennek örülök. Persze értem, hogy nem akarsz mindig ilyen hosszúakat kanyarítani... :)
      Az a bizonyos utolsó nap majd a 'mindent eldöntő' utolsó nap lesz, ahogy azt gondolom sejtitek.
      Éppen ez volt a célom, hogy az embernek kiessen a szeme a döbbenettől és le akarja ütni a szereplőket szépen sorjában.
      Szegény Krisztina nem nagyon tud minek örülni most már, így, hogy a férje kómában fekszik. Nehéz lehet így... :(
      Értem én, hogy mire gondolsz, persze, ez így is van. A nyomiság kezd felvirágozni! Na jó, ez egy icipicit furán hangzik.
      Dóri lesz még, nem olyan nagyon sokat, de lesz. Ezt megígérhetem :D
      Összeszedett lett, nem kell aggódnod. Amúgy sem az a lényeg, hanem a szándék. Nagyon köszönöm <3
      Puszi!

      Törlés
  6. Jó rész lett! :)
    Először meglepődtem a srácokon és Emmán, de utána jól jött ki a dolog. Na azért!
    /Lucinda/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy így gondolod. Peti tervelte ki ezt a nagy 'bummot'! :D
      Puszillak!

      Törlés
  7. Nagyon tetszett ez az odaállósdi :D
    És a rész is milyen nagy betűkkel lett írva :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy elnyerte a tetszésed :D Puszi!

      Törlés