2013. december 4., szerda

94. rész: Részvétünk

Sziasztok! Kicsit megint későn érkeztem, de lényeg, hogy itt vagyok. Köszönöm a rengeteg támogatást! Puszilok és ölelek minden kedves olvasót! *Bia*

Emma szemszöge:

Csütörtök reggel minden Alexszel kapcsolatos érzésemet a düh váltotta fel. Ő miért nem tesz a kapcsolatunk érdekében semmit? Mert ha tényleg annyira szeretett három éven át, mint ahogy azt mondta, akkor igazán csinálhatna valamit. Úgyis mindig azzal jött, hogy ő a srác, neki kell fizetnie meg hasonlók, akkor igenis neki kéne ezt megoldani. De talán túl sokat várok tőle. De miért van az, hogy amióta rosszban vagyunk, minden reggel kétségek közt tengődöm!?
- Emma, mi van veletek? - érdeklődött apu, mikor életkedv nélkül levágtam magam a konyhaasztalhoz.
- Semmi különös. Csak szívjuk egymás vérét a suliban, nem nagy cucc - legyintettem, megkeverve a müzlimet.
- Az a Patrik az oka, nem igaz? - kérdezte amolyan 'én megmondtam' stílusban, amit már megszokhatta, tőle.
- Köze nincs hozzá - ráztam a fejem. - Egyszerűen csak nem működik.
- És miért? - kapcsolódott be anyu is, ahogy a gőzölgő kávéjával majdnem leöntött engem, mikor megpróbált leülni.
- Nincs bizalom - vontam vállat feszengve, nem akartam erről beszélni.
- Szóval nem bízol benne? - vonta fel a szemöldökeit apu, mintha ez az én hibám lenne, csakis én tehetnék róla.
- Nem is tudom... talán nem.
- Tehát nem tennéd az életed a kezébe? - telepedett le végül velem szemben anyu, és feltett egy meglehetősen fura kérdést.
- Anyu. Tizenhét vagyok. Azért ez még nem olyan komoly, mint a házasság - emlékeztettem.
- Akkor mást kérdezek. Ha nem lenne időd elkészíteni valamilyen házi feladatot, és ő azt mondaná, hogy megcsinálja helyetted, biztos lennél abban, hogy ez így is lesz? - tette fel az újabb kérdést.
- Igen, ebben biztos lennék - bólintottam. - Elvégre ő Alex, igazi mintapasi...
Tényleg, el is felejtettem mekkora mintapasi vagy! - ezt vágtam hozzá a vonaton. És valóban. Ő egy mintapasi!
- Mennem kell! - hajítottam be az üres tányért a mosogatóba, és már rohantam is az emeletre, elkészülni, de még hallottam ahogy a szüleim belekezdenek egy vitába... Felöltöztem, felkentem a sminkem, megfésülködtem, és már siettem is ki a házból. A tanárok arra kértek, hogy aznap már ne vigyünk táskát, mivel teljesen felesleges. Alex nem volt az utcán, szokásához híven gyorsabb volt nálam, szóval megpróbáltam lenyugodni, és elballagni a suliba. Ahogy befordultam az utcába, megszólítottak.
- Emma! - hallottam valakit a hátam mögül. Reményteljesen megfordultam, de Petivel találtam szemben magam.
- Ez nem a legjobb alkalom... - dünnyögtem, de persze ez Petit teljes mértékig hidegen hagyta a fancsali képem és az izgalmam.
- Nem tudod, hogy mi a helyzet mostanában Flórával? - tudakolta aggódással a szemében, mire én is kicsivel jobban kezdtem figyelni.
- Fogalmam sincs - tártam szét a karom eltűnődve, mintha ezt nem akarta volna megosztani velünk.
- Kiderítenéd, ha szépen megkérlek? - nézett rám bociszemekkel.
- Persze - mosolyogtam rá felsóhajtva.
- Örök hálám, ember! - már épp hiányoltam...
Elköszönt tőlem és beslattyogott a suliba. Én is besétáltam a hatalmas, kétszárnyú ajtón, és mit kellett látnom? Emily és Alex. Beszélgettek. Megint. És akkor fáradtam bele. Elegem volt abból, hogy mikor úgy érzem mégis minden klappol, akkor valami elveszi a kedvemet. Belefáradtam a reménykedésbe, a várakozásba, és a bizonytalanságba. Elegem lett. Emelt fővel feltipegtem a lépcsőn, és meg sem álltam a termünkig, ahol természetesen a szokásos káosz uralkodott.
- Flóra - ültem fel a padjára, így megszakítva őt az ellenőrzője tanulmányozásában. - Beszéljük meg, jó? Mi van veled mostanában?
- Észrevettétek? - nézett fel rám meglepetten, pedig ez elég egyértelmű volt.
- Ne haragudj, de ezt nem lehetett nem észrevenni - mosolyodtam el.
Kicsit elgondolkozott, majd elhúzva a száját válaszolt:
- Ideje elmondanom, igaz?
- Igen - feleltem türelmetlenül, reméltem, hogy végre kiböki a problémáját, és megnyugodhatunk. Emily és Peti is miatta voltak olyan nyomottak, ha vele kellett lenniük, rájuk nyomta a bélyeget. Nem tetszett nekik ez a viselkedés.
- Vasárnap történt. A pályaudvarról hazabuszoztam. Csak aput találtam otthon, azt hittem anyu dolgozik, mivel ő mindig dolgozik. De nem dolgozott. Szombaton fogta magát, összepakolta a holmiját és elment. Elhagyott minket. A mocskos ribanc meg sem várta amíg hazaérek!
Ledöbbentem. Egy pillanatig meg sem mozdultam, csak mereven bámultam magam elé. Miközben én azon tengődtem, hogy Alex most vajon éppen mit csinálhat, miért csinálhatja, és hogyan csinálhatja amit éppen csinál, azalatt Flóra családja szertefoszlott. Ő pedig csak hallgatta a siránkozásomat péntek óta, egy szót sem szólt a maga gondjairól, magába fojtotta az érzéseit, és valószínűleg mardosta a kín. És abban a pillanatban döbbentem rá, hogy mennyire önző voltam. És nem csak vele. Alexszel is. Rádöbbentem arra, hogy bizonyos értelemben kihasználtam őt, a kedvességét, és minden mást, mikor segíteni kezdett. Utána pedig egészen addig, amíg nem szerettem igazán, valamilyen értelemben csak játszottam vele. Vagy legalábbis így visszagondolva elítélem magam bizonyos lépéseim miatt, hiszen akkor akartam megcsókolni, mikor még Márkkal voltam, rengetegen tudatták velem a környezetemben, hogy talán tetszem neki, de én tudomást sem véve semmiről és senkiről, csak meneteltem előre, a magam kis ösvényén. Hülyének, szerencsétlennek, pofátlannak, önzőnek és hatalmas lotyónak éreztem magam. Könnyített valamelyest a lelkiismeretemen, hogy bevállaltam helyette azt a balhét, meg ugye ott volt a rajz, de akkor is bántott az egész dolog.
- Istenem, Flóra úgy sajnálom - mondtam őszintén, feleszmélve a merengésemből, amiből igazából Olivér hahotázása szakított meg, aki kivételesen a teremben tartózkodott.
- Tudod, ő sosem akart családot, világéletében a munkájának élt. Csakhogy megismerte aput, és egyszer csak lettem - tárta szét a karját. - Később összeházasodtak, én csak pár éves voltam. De valamiért mindig éreztem, hogy ez nem az az örökké tartó szerelem. Sokat veszekedtek, bár szerencsére én csak néhánynak voltam a tanúja. Meg sem kéne lepődnöm. Igazándiból örülnöm kéne, amiért ennyi ideig egy család voltunk. Most már csak ketten leszünk apuval. Ez van - sóhajtotta.
- Ez borzasztó - simítottam meg a karját, hátha ezzel is tudok valamelyest segíteni rajta.
- Nem, igazából nem az - rázta a fejét, de közben a szeme sarkából kiszökött pár könnycsepp. - Lehetne rosszabb is.
- Tényleg, őszintén, őszintén sajnálom - mosolyogtam rá, amire ő is erőltetett egyet az arcára, ami egy pillanattal később el is tűnt onnan.
- Rendes tőled.
- Mi a helyzet? - termett ott Peti is, és szinte egy szempillantás alatt mindenki más is, Brigit, Jennyt és Márkot kivéve.
Flórára pillantottam, aki csak beleegyezően bólintott, jelezve, hogy elmondhatom.
- Flóra szülei elválnak - néztem körbe, hogy mindenkivel tudathassam a sokkoló, sajnálatos és fájdalmas hírt.
- Basszus, az szívás. Üdv a klubban! - lökte meg a vállát barátian Olivér, mire Emily nyomott egy puszit az arcára jutalomként.
- Azt hittem, hogy a te szüleid együtt vannak - jegyezte meg Patrik a homlokát ráncolva, bár még mindig a telefonján pötyögött.
- Nem, az akit az apámmal láthattok, az csak a második felesége. Kibírhatatlan egy nőszemély - biccentett Brigiék felé, arra utalva, hogy hozzájuk hasonló. - Pénzéhes csitri - csakhogy a csitri helyett egy sokkal csúnyább szóval illette.
- Az én apám meghalt - szólalt meg Emily, némi kínos csend után.
- Részvétünk - karolta át helyettünk is Olivér.
- Nem számít, nagyon régen volt - legyintett a lány mosolyogva, úgy tűnt ő már ezt valamilyen szinten megszokta.
- Hát, az én szüleim folyton veszekednek - avattam be a többieket, és alig mertem Alexre pillantani. - Főként persze a pénz miatt.
- Az nálunk is nagy gubancokat okoz - bólogatott Patrik. - Anyu nem szereti, hogy apuval annyit költünk apple termékekre.
- Ember, ez aztán a tragédia - nevetett fel Peti sátáni kacajával.
- Hé, mindenkinek megvan a maga gondja! - állítottam le a trollt, okulva abból amit megtanultam az Alexszel való kapcsolatom alatt.
- Hát, az én szüleim boldogok. Viszont a nővérem drogfüggő - grimaszolt Peti, megrántva a vállát. - Most is épp elvonón van.
- Alex, veled mi van? - érdeklődött a srác helyzete felől Patrik, alig egy másodpercre felnézve a kütyüjéből, amin épp nagyot játszott.
- Mind tudjátok a választ - vágta rá, a kelleténél valamivel gyorsabban. Nem szeretett volna erről beszélni, pedig igazán megtehette volna.
- Csak a rövid változatot ismerjük, és valami azt súgja, hogy az nem a teljes igazság - bökött a fiú vállába Emily. Ő sem tudta?
Ring-ring.
- Megmentett a csengő. De legközelebb nem lesz így! - rázta a mutatóujját Olivér, fenyegető arckifejezést vágva.
- Jó reggelt mindenkinek! - lépdelt be a terembe Potássy vidáman. - Szép napunk van, nemde bár?
Ahogy megkezdte az órát, Peti eljuttatott hozzám egy kis fecnit, amin a következő állt:
Örök hálám, szegény már teljesen ki volt készülve. Sokat köszönhetek neked, még ha te erről nem is tudsz. Drukkolok nektek Alexszel, hidd el, ő imád téged. Van miért...

16 megjegyzés:

  1. Ahhhhham szóval ezért volt ilyen Emily. Úgy lárszik h ez minden családnál így van. Válás második feleség. Na remélem h hamar kibékülnek mert mindjárt itt a vége:)
    U.i.Remélem te boldogulsz a törivel mert én mindjárt szétrobbanok!!
    Várom a kövit.
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! *Flóra. Nem Emily :). Sajnos igen, ez sok háztartásban így működik, de esetenként jó lehet a végkifejlet. Igen, igen, már közeledünk a végéhez, most már aztán mindjárt kiderül, hogy mi lesz a végső lezárás.
      Puszi!
      Ui.: No comment O.o

      Törlés
  2. naa, folytatást kérek! a 90. résznél csatlakoztam, és nagyon gyorsan elolvastam a történetet, faltam a betűket, de ez csak tényleg olyan könyveknél/blogoknál szokott előfordulni, amik jók és a történet is érdekes. a tied teljesen megfogott a maga egyszerűségével és hétköznapiságával, ám egy valamit nem értek: Alexnek és Emilynek miért van külföldi neve? egyébként nagyon tetszenek a részek, és a rendszeressége is, csodálom, hogy van időd megírni őket, nekem néha másfél hónap alatt nem sikerül. És örülnék végre, ha újra összehoznád azt a két majmot. Kíváncsian várom a holnapi részt ;)
    xoxo Annie
    u.i: első kommentelő ^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Mindig örülök az új, nem rég bekapcsolódott olvasóknak. Nekem nem lenne kedvem ennyi részen átrágni magam szerintem, bár még sosem voltam ilyen helyzetben.
      Nagyon szépen köszönöm a dicséretet, kedves tőled! <3
      Az Alex az egy Magyarországon is használatos név, hívnak így gyereket, és ahogy te is láthattad nem húzza alá a google. Az Emily az Emília becézése, nekem van is egy ilyen nevű barátnőm, akit így neveznek. Ha már egy ilyen angolos osztályról van szó, gondoltam y-al írom.
      Nagyon örülök ennek, ilyet mindig jó hallani! Hát, mondjuk úgy, hogy egy kicsit csalok ;) - előre megírt részek... de erről majd később még részletesebben beszámolok.
      Majd nemsokára kiderül a végkifejlet! :)
      Puszillak! <3

      Törlés
  3. JUJJJ!!!!!!!!!!! O szegenyek ..! :(
    Ne maaar ,Alex tegyel mar valamit es szerezd vissza Emmat!!
    Nagyon jo resz lett es jaaaah hmm az olsztaly sem egy hetkoznapi! :)
    Am szegeny Emma ,legalabbis en ha szakitanak egy pasival elvarnam ,hogy legalabb probalkozzon meg! Nem is tudom nem vagyok egy romantikus tipus , de elvarnam ,hogy egy fiu kezdemennyezzen!......De ma az egyik fiu osztalytarsam azt mondta,hogy: Ki a ..szomnak van mindig kezdemenyezni?
    Koszonjuk Emese!
    Siess a kovivel!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, szerintem mindenhol vannak ilyenek, mármint 10-20 emberből szerintem kevés olyan van, akinél otthon tökéletes a helyzet.
      Azt hiszem igazad van, elvárnám és el is várom... :D
      A lányok szerint a fiúknak kell kezdeményezni, a fiúk szerint meg a lányoknak. De most komolyan, miért az én dolgom? :)
      Puszillak! <3

      Törlés
  4. Ceginy flora :( csaladi titkok shes next door kiadas :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A gyanú árnyékában, PLL kiadás... - ennek mondjuk sok értelme nincs, de mindegy :)

      Törlés
  5. Huhh a cím alapján azt hittem Alex apjával történt valami..... De csak kiderült, hogy a mi 11/a-nkban senkinek sincs normális családja. Már nagyon a végén járunk és egyre izgisebb lesz. Várom már a kövit!!
    PusszancsXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mikor kiírtam a címet, gondoltam, hogy esetleg ez fog beugrani, úgyhogy akkor már még inkább akartam ezt, hisz beugratós :D
      Szerintem ez sajnálatos módon sok helyen így van :(. Igen, ez már a végjáték, ott van előttünk a 'finish line', de még kell pár nap, míg elszakíthatjuk.
      Puszillak!

      Törlés
  6. Csak egy kicsivel maradtál le ;)

    VálaszTörlés
  7. Hajrá Alex!!! Ne merészeld elszúrni!! :) :)
    Klassz rész lett!
    Ölel: Lucinda

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meglátjuk, hogy mi lesz... még pár év!
      Köszönöm! <3
      Puszillak!

      Törlés
  8. Milyen sok dolog kiderült.... :(
    De remélem, hogy Alex most már nem szúrja el, és összejönnek :)
    STBesty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez az osztály már csak ilyen :)
      Ki tudja? Meglátjuk.
      Puszi!

      Törlés