2013. december 1., vasárnap

91. rész: Emma vagy Barbi?

Sziasztok! A címből sok mindenre lehetne következtetni. Ezt a fejezetet azoknak ajánlom, akiknek már nagyon elegük van Márkból. *Bia*

Alex szemszöge:

A fejemben csak annyi kavargott, hogy egyedül megtanulta. Egyedül megtanulta. Egyedül megtanulta! Ez volt az utolsó bizonyíték amire szükségem volt, hogy tudjam: rám már nincsen szüksége. Ugyanakkor ott volt a vers szövege, ráadásul tudta, mennyire szeretem azt a költeményt. Túl nagy volt mostanra a gubanc a fejemben ahhoz, hogy mindent értsek. Nem, túl nagy volt a gubanc ahhoz, hogy egyáltalán bármit értsek. Szerettem volna egy napra eltűnni a világból, és mindent helyretenni a fejemben. Azt akartam, hogy megszűnjön a kínlódás, és meg tudjuk beszélni ezt az egészet, különben nem jutunk egyről a kettőre soha az életben. Csak azt nem tudtam, hogy szeretnék-e egyről a kettőre jutni. Mivel fájt. Neki is fájt. Megbántottuk egymást és nem bíztunk a másikban. Akkor meg minek erőltetni? Mindkettőnknek magunknak kell eldönteni, hogy szeretnénk-e folytatni. Csak ez így kimondva úgy hangzik, mintha egy házasságról döntenénk éppen. Mármint... tinédzserek vagyunk, minek ezen agyalni? Csakhogy világéletemben érettebb voltam a korosztályomnál (elég Petire nézni), és nekem a helyzet nem olyan laza mint másoknak.
Úgyhogy jobb híján megpróbáltam egy műmosollyal átvészelni az órát, és csak utána kértem segítséget. Csakhogy Peti el volt foglalva a biológia átlagával, teljesen bezsongott, és legalább nyolcszor átszámolta, Flórának volt valami baja, de nem volt hajlandó kinyögni, Patrik nem a legjobb társ ilyenkor, főleg mivel éppen online játszott valakivel, olyankor nem lehet zavarni, Olivér szintén elvolt az ellenőrzőjével, úgyhogy kénytelen voltam Emilynél próbálkozni.
- Beszélhetnénk? - kérdeztem tőle, így elvonva a figyelmét a barátja jegyeiről.
- Persze. Kint? - bökött az ajtó felé izgatottan, úgy tűnt élvezi, hogy a része lehet ennek az egésznek. Én személy szerint meglettem volna nélküle.
- Gyere! - ragadtam meg a karját, úgy vonszoltam ki a teremből, igyekezve észrevétlen maradni. Nem akartam magyarázkodni.
- Mi történt? - tudakolta, mikor magunk mögött hagytuk az osztályt. Furcsán néztem rá, ezért folytatta. - Jó, azt tudom mi történt, de nem igazán ismerem a te álláspontod. Emmáét se, de lány vagyok, nagyjából tudom mit érezhet. A sztorit viszont ismerem, mindenki erről beszél, még a tanárok is.
- Szóval veszekedtünk - kezdtem vázolni a helyzetet a saját szemszögemből. - Mondott ezt-azt, csúnya dolgokat...
- Ahogyan te is! - vágott közbe élesen, mielőtt erről megfeledkezem. Sajnálatos módon ezzel én is tisztában voltam.
- Igen, kétségtelenül - bólintottam beleegyezően, mást nem tudtam tenni. - És mire észbe kaptunk, az egész szétesett - tártam szét a karom.
- És előtte jó volt? - kíváncsiskodott.
- Nem kívánom részletezni, de eszméletlen! Nevetett azon, amit mondtam, beszélgettünk, néha komolyan, néha kevésbé, csak az enyém volt, engem csókolt meg reggel, és még anyut is szerette! - vigyorodtam el akaratlanul is.
- Igen, tényleg nem részletezted - kuncogott a lány. - De látod? Minek a veszekedés, ha ilyenek is tudtok lenni? - mosolygott ő is. - Nem szabad kételkedned Emmában, csak azért, mert teszem azt majdnem félrelépett. Nem tette meg, ezt te is jól tudod. Neked meg itt vagyok én... mármint... érted. Mindkettőtöknek van úgymond valakije ebben az osztályban, akivel van egy múltja. Attól még senki sem lesz rosszabb a másiknál.
- Ez teljesen más - mutattam kettőnkre. - Mi nem jártunk, ha az emlékezetem nem csal.
- Alex, ne már - sóhajtott fel Emily. - Az a csók ott tizedikben...
- Hé! - tettem fel a kezeimet védekező pozícióba. - Te támadtál le engem!
Tizedik kettőnk között egy meglehetősen zűrös év volt. Végső elkeseredésemben talán nyitottam a lány felé, de ahogy megtörtént, aminek meg kellett történnie azon a bizonyos tizedikes bulin, rájöttem, hogy ez nem helyes ránézve.
- Szerintem ezt ne most beszéljük meg - nevetett fel, ahogy feltörtek benne az emlékek. Béna ki tizenhat évesek voltunk, az biztos.
- Azt hiszem igazad van. De nem hiszem, hogy megbocsátana nekem. Amit mondtam... nagyon durva volt - emlékeztem vissza. Utcalány. Ezt nem érdemelte meg. Ezt senki nem érdemli meg.
- Most azonnal bemész - intett az ajtó felé -, és megbeszéled vele a dolgokat! Gyorsan, mielőtt becsöngetnek és Csányi elveszi a kedvedet az élettől is - sürgetett.
- Azt hiszem igazad van - ismertem el bólogatva.
- Még szép! Befelé! - irányított az ajtó túloldalára, a vállamnál fogva lökdösött.
Körülnéztem a teremben, de csak a dolgozat osztás miatt idegeskedő diákokat láttam. Aztán megakadt a szemem valamin és földbe gyökerezett a lábam. Nem bírtam megmozdulni, elöntött a csalódottság és a harag. Megpróbáltam mélyeket lélegezni, miközben Emily nyugtatni próbált, végül pedig Olivér és csatlakozott hozzá.
- Jaj, ez semmit nem jelent! - mondták.
De nem volt igazuk. Én tudtam, éreztem a zsigereimben, biztos voltam benne, hogy jelent valamit. Ahogy ott ültek a sarokban, ketten. Csak ültek ott, semmi több, még csak nem is szóltak egymáshoz. Márk a telefonjával volt elfoglalva, Emma meg csak üldögélt mellette. De ami a szemében csillogott... Újra azt a fájdalmat éreztem, újra felidéződtek bennem a szavai, Márk pedig kis milliomodjára összezúzta a lelkem. Akkor vettem biztosra véglegesen, hogy ő nem akarja folytatni. Beletörődtem és elfogadtam.
- Botrányos dolgozatok születtek - vágta le magát a székére Csányi. Az iskoláról meg is feledkeztem. Mindenki elfoglalta a helyét, elhangzottak az utolsó imák, és mire észbe kaptunk, már ki is osztották a dogákat. Emilyé meg az enyém ötös lett, Olivéré, Petié, Emmáé és Flóráé négyes, Patriké hármas, Jennyé, Brigié és Márké pedig kettes.
És ahogy az lenni szokott, a tesi előtti öltözés nem telt eseménymentesen.
- Hé, Walter! - bújt ki a pólójából Márk. Miért csinálja ezt folyton? - Milyen érzés, hogy ismét alul maradsz?
- Fantasztikus, köszönöm kérdésed! De figyelmeztetlek, hogy Emma sosem megy vissza hozzád - ráztam a fejem határozottan, bár ebben a legkevésbé sem voltam biztos.
- Nem vennék rá mérget! - vigyorgott önelégülten, miközben Olivér mögötte állva kihasználta az alkalmat és kifigurázta.
- Mi lenne ha beletörődnél, hogy Emma nem Brigi? - világosítottam fel a nyilvánvaló tényről.
- Nem, ebben igazad van. Emma százszor rosszabb Briginél! De - tette fel a mutatóujját - Emma is jobb a semminél. És akkor már csak egy kérdés marad: ki a jobb? Emma vagy Barbi? Szerinted?
Nem tudok jobb szót rá, minthogy elszállt az agyam. Kikapcsolt, leblokkolt, aztán újra elindult, és egészen furcsa gondolatok kavarogtak benne. De nem csak gondolatok voltak, hanem tettek is. Felforrt az agyvizem, szinte éreztem, ahogy átalakulok rajzfilmfigurává és gőz lövell ki a fülemből, a fejem pedig vérvörös színűre vált. Aztán visszatértem a valóságba, és egészen szokatlan dolog történt. Az adrenalintól és idegességtől feltöltődött testem rávetette magát Márkra! Erősen a földre szorítottam, és megállás nélkül püföltem ott ahol csak értem. Kapott pofont az arcára, ütést a mellkasára, rúgást a hasába (az Peti volt), harapást a vállába (Patrik), és egy jól irányzott taslit a homlokára (Olivér). Holtan esett össze - némi túlzással - az öltöző padlóján, és megkapta mindannyiunktól. Tőlem azért a számtalan okért, amit már a bobpálya mellett felsorakoztattam. Petitől az Emmára, Flórára, és ő magára érkezett szitkok miatt, Olivértől Emily miatt, meg amiért olyan rossz barát volt. Patrikot is kérdeztük, ő csak miattunk harapott bele a srácba (máig rejtély, hogy miért pont ezt a módszert választotta), meg úgy igazából mindenért, amit három év alatt művelt ebben az iskolában. Szóval jól helyben hagytuk, alig tudott eltántorogni tesire, de a hitelesség kedvéért inkább úgy meséltük az osztálynak, hogy Olivérrel egymásnak estek. Ki hinné el, hogy valójában én tepertem le?
Fizikán is megkaptuk a témazárókat, Emmát szétvetette a boldogság amiért ötöst írt, és megkapta év végére a négyest, bár Veresnek csak nyögve-nyelve sikerült végre kibökni.
Aztán összefoglaltunk dupla matekon, és előre féltünk a másnaptól.
Otthon anyu kérésére mindent elmeséltem a napomról, aztán tanultam még matekra. Késő estig zenét hallgattam, szerettem volna kikapcsolni az agyam, és nem gondolni arra a bizonyos személyre. Hogy sikerült-e? Nem.

16 megjegyzés:

  1. Már úúgy vártam erre!! Bár nem értem Emma mért csinálta ezt és elszomorít Alex hozzáállàsa. És most lehet hogy tényleg első komizó lettem:)
    PuszXD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, most te lettél az első. Gratulálok! Majd a következő részben kiderül, hogy mik voltak a szándékai! :)

      Törlés
  2. Ez már kellett! Gratuláció Alexnek amiért megvédte önmagát és még számos embert ettől a tuskótól. Éreztem, hogy lesz még ilyen rész is amikor Alex teperi le Márkot. Viszont azt nem értem mi értelme volt, hogy azt mondták, hogy Olivér eset neki. Ha az igazat tudják meg akkor a kedves kis Márknak csak rosszabb lett volna. Azért gondolom ez még ki fog derülni. Vagy nem?
    Azt én se tudom, hogy Emma és Márk miért vagy hogyan kerültek egymás mellé, de gondolom ez kellett Alexnek, hogy egy jót (többet) beverjen neki.
    Tudom nem szép dolog ilyeneket dicsőíteni, de máskor meg Márk tette ugyan ezt szóval megérdemelte.
    Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz még itt.
    Szerintem eddig ez a legkönnyebben megírt kommentem. Egyfolytában jönnek a gondolatok és én csak írok és írok. Ez most nem lett olyan hosszú, de mégis jöttek a szavak. :) Bár az előzőre sem gondoltam volna, hogy olyan hosszú lesz/lett.
    Még annyit szeretnék mondani, hogy az előző válaszoddal én is egyetértek. Gondolkodtam is, hogy leírjam-e, de úgy gondoltam, hogy elegek Dóri szavai+ egy kettő szó ami tőlem származik. Mármint a külsőről. Igaz, hogy az is sokat számít, ha valaki koszosan és így, úgy öltözik nem valami biztató, de egy olyan srác mint Alex aki inkább normálisan öltözik nem olyan menő cuccokba ami nem is baj, de nem hanyagul, szerintem ott lép életben az, hogy nem minden a külső. Ja és persze az izom különbség is, de az kit izgat, ha egy kevésbé izmos fiú tök kedves és aranyos, de egy izmosabb már bunkó tapló...
    Mindenesetre várom a következő részt. Nagy gratuláció az eddigi részekért.
    Bogi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja és hát sejtem, hogy hány részes lesz...
      Na ez se lett rövid komi.:) Mármint a felső nem ez. :D

      Törlés
    2. Tényleg várható volt már, hogy végre történjen valami közöttük, csak arra volt szükség, hogy beteljen a pohár Alexnél. Nem akarták bevallani, hogy ő volt a főpüfölő, mivel egyáltalán nem lett volna valószínű, és a társaság maximum röhögött volna egy jót. Meglátjuk, hogy kiderül-e, bár ez inkább olyan közös fiús titok... :D
      A következő részből kiderül, hogy Emma milyen indíttatásból kucorodott Márk mellé.
      Egyáltalán nem baj szerintem, ha örülsz neki, elvégre megérdemelte és igazéból komoly károsodást sem szenvedett. Hiszen ő Márk...
      Azt, hogy 'ez most nem lett olyan hosszú' a komi közepén írtad, ami után még következett egy vaskos bekezdés, szóval jót nevettem. Tényleg hosszúra sikeredett, ami a legkevésbé sem baj, szeretem az ilyen jól kifejtett komikat olvasgatni, meg persze a rövid, tömör, lényegre törőeket egyaránt.
      Teljesen egyetértek veled - mint mostanában oly sokszor - semmi gond nem volt Alex kevésbé menő külsejével. Ő (vagy inkább Flóra és Peti) változtatni akart, hát megtette. Az izomzat meg aztán teljesen mindegy, főleg, hogy azt az ember csak bizonyos helyzetekben látja... khm :D De talán kellett a fiúnak egy kis ilyen alakulgatás, hogy más szemmel nézzen rá a világ - ami mondjuk szánalmas. Márk esetében pedig nézhet ő ki bármilyen jól, nem lesz tőle jobb ember.
      Köszönöm szépen, nagyon igyekszem. Holnap hozom a következőt, és nagyon hálás vagyok a hosszú komidért :)

      Törlés
    3. Szóval sejted? Szerintem igazad lehet... :D

      Törlés
  3. GYAAAAJJJ!!!!!!!!!!!! HUHAAAAA!!!!!!!!!!!!!!
    Ne mar! Szeretik egymast csak marhak! :D
    Mendegy ! Emberek ezt a Mark gyereket felkeresem es MEGOLOM!!!!!!!!!!!!!!
    Tiszta szerencse ,hogy nem el !!!!
    What? Ajajjjj Alex .ennyi batorsag sincs benne ,hogy kezdemenyezzen a bocsanatkeresben?!
    Nagyon jo resz lett! Siess a kovivel!
    Puzi

    ui: En ennel sokkal tobbet tudok Merlinrol csak na!
    Es meg egy bizonyitek ... Emlekszel mikor kerdeztem ,hogy kell e kiscica? Hat azok most elvannak nevezve :gyik Merlin ,Morgana es Mordred!!!
    Kerdezi anyam ,hogy mit fogunk csinalni ennyi macskkaval? Vajon mit?
    Elkuldom postan Colin Morgannek! Es felesegulvesz!!!!!!!!!!!!!!!!! <3
    xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez általában így szokott lenni... :D
      Az emberek gyávák, azt hiszem ezt megállapíthatjuk. Márkot meg nem kell megölni, hiszen ahogy te is mondtad, valójában úgysem él.
      Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)
      Ui.: Látom tényleg teljes Merlin lázban égsz... ami nem baj! :D
      Puszillak!

      Törlés
  4. Imádtam!<33Bárcsak én is belerughatnék...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A tárgyat sikeresen hozzáadta a kosárhoz!
      Tárgy megnevezése: 1 db rúgás Márkba.

      Törlés
  5. Ez azzzzzzzzz!Na végre!!:) Észbe kapott Alex és társai. Én is jól belérugdosnék.
    Annyira de annyira várom a kövittt.
    És mindjárt itt a vége:(
    Összeházasodnak??:DMert az naon jó lenne.
    CC

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, látom elnyerte a tetszésed, gondoltam, hogy jólesne neked is. Nekem is hidd, el :D
      Sajnos igen, vészesen közeledünk, de még nem kell elkeseredni! <3
      Hát... kiderül!
      Puszillak!

      Törlés
  6. Jól megérdemelte! Úgy kell neki! :D
    STBesty

    VálaszTörlés